Optikai látórendszerek

A távcsőnél a távoli tárgyról közel párhuzamos sugarak érkeznek az objektívre, amely a különböző irányokhoz a fókuszsíkban különböző pontokat rendel, kicsinyített valódi képet állít elő.

Ezt nézzük egy rövid fókuszú okulárral, mint egy lupéval. Ezáltal megnöveljük a távoli tárgy két pontjáról jövő sugarak közti nyílásszöget.

A szemünkben keletkező látszólagos kép nagyított, közelebbinek látszó és jobb felbontású lesz a távcső nélkül szemünkben keletkező képhez képest. A csillagászati távcsövek egyik feladata az egymáshoz közeli szögből érkező csillagászati objektumok szétválasztása.

A feloldóképességet a bejövő fénynyaláb átmérőjének megfelelő diffrakciós limit korlátozza. A csillagászati távcsövek másik feladata a távoli csillagokról jövő gyenge fény összegyűjtése minél kisebb pontba, ezért a legkisebb fókuszméret előállítása a cél nagy átmérőjű objektívvel, leképezési hibáktól legkevésbé torzított módon.

A mikroszkópnál a tárgy nagyon közel van néhány mm-reés az objektív annak nagyított képét állítja elő a tubus végén cm távolságban. Ezt tovább nagyítjuk egy okulárral, mint lupéval.

CNC Hírek a szerszámgépek világából Optika és látórendszerek Digitális Tankönyvtár A tantárgy célkitűzése A 3D információ valósidejű ipari látórendszerek a rugalmas gyártórendszerek egyre növekvő fontosságú területe.

Az eredő nagyítás a kettő szorzata. A mikroszkóp feloldóképességét, vagyis a még szétválasztható pontok távolságát az objektív leképezési hibái, illetve a diffrakció határozza meg. Ha egy bizonyos átmérőjű lyukból kiinduló diffraktáló nyalábnak az elsőrendű minimum irányon optikai látórendszerek része éppen beteríti a leképező objektív nyílását, a még egymástól megkülönböztethető pontok távolsága megegyezik ezzel az átmérővel.

Valamennyi eszköz esetében a nagyítás mértékét, a leképezés helyét optikai látórendszerek optikai közelítéssel számolhatjuk, a feloldóképességet azonban csak a hullámoptikai közelítésből határozhatjuk meg.